anti mesél

• Blog oldal
• Archívum
• 

Kilakoltatás a Kossuth térről

 

Ha már az előző bejegyzésem annyira pestcentrikusra sikerült, akkor az átkeresztelős fészbukcsoport képei közt szereplő kedvencemet beteszem ide, ami igencsak aktuálissá vált napjainkban, hiszen a Parlament közelében búslakodó, világnézetileg a jelenlegi rezsim számára vállalhatatlan József Attesz Attila a hunok királya ugyanúgy nem foglalhatja a közteret a jelenlegi helyén, mint ahogyan a hajléktalanok sem. Valahol az abszurditás határán áll az a tény, h a 20. század egyik legnagyobb koponyája, akinek élete a 20. századi magyar történelmet is szimbolizálhatná szobor létében sem nyugodhat, és hasonló hányattatásokon kell keresztülmennie, mint 1905 és 1937 között kb folyamatosan (illetve némi megszakításokkal persze, mert bár iskolai tanulmányaim alapján nem gondolnám, h a szerelmi életéből 3 csillagos pornót lehetne forgatni, de azért lehettek ezen a téren önfeledt pillanatai néha neki is). A költő szobrát sztem legvégül egy szoborparkban helyezik el, amit talán közvetlenül a letűnt cocialista rendszer szoborparkja mellett hoznak létre a fokozatosan mindenhonnan kiretusált 3. magyar köztársaság tárgyi emlékeiből. Így tök jól mutatná az idők változását a kiépülő putyini típusú "irányított demokráciában" (ez a kifejezés jól leképezi a jelenleg importálás alatt álló orosz politikai berendezkedést).

Mindenesetre nekem úgy tűnik, h a jelen rendszer az embereket a börtönnel való fenyegetéssel próbálja megóvni a hajléktalanságtól, miközben a főváros utcáin élő hajléktalanok száma többszöröre a hajléktalanszállók kapacitásának. És a jelek szerint még lánglelkű vezetőink sem döntötték el, h a börtönökből szeretnének csinálni hajléktalanszállókat vagy a hajléktalanszállókból börtönöket.

 

Ha már ilyen rajzos bejegyzés lett ez, akkor beteszem ide a kedvenc képregényoldalam egyik közelmúltbeli szösszenetét (figyeljük meg a gombát a kép bal alsó sarkában):

Pontszám:

 

 

0 (0)

Jelentkezz be a szavazáshoz!

Nevezzük át Tarlós Istvánt!

Azonnal leszögezem, h a cím nem az én szellemi termékem, hanem egy facebook csoport neve (a facebook csoport szellemiségével nem feltétlenül értek egyet, de ez egy komplett bejegyzést igényelne, így nem térek ki rá) Mindenesetre ez egy elgondolkodtató ötlet manapság, amikor átneveznek minden közterületet, aztán meg már azt se tudom, h hol vagyok. De az különböző BKV megállók átnevezése is megkavar néha. Pl reggelente ugyanott szállok le a kék metróról mint eddig, de most már nem a Ferenc körútnál, hanem a Corvin negyednél. A múltkor ráadásul külföldiek előtt vesztettem el a hitelességemet a hülye átnevezések miatt. A 4-6os sárga limuzinon suhantunk, amikor térképbe lapuló, tétova külföldieket látva széles mosollyal érdeklődtem, h kenájhelpjú? Német válaszukat hallva kicsit visszavettem az arcomból, de évek óta porosodó német tudásommal azért eljutottunk odáig, h a Blahára szeretnének eljutni, és nem tudják, h jó irányban haladnak-e. Mondtam, h „já”, és a térképre bökve németül elmondtam nekik (na jó, kommunikációs eljárásomat talán jobban jellemzi az „elmakogtam” kifejezés), h most értünk a „Baross utca” megállóhoz. Amint befejeztem a mondatot, a bemondó bemondta, h „Harminckettesek tere”.

...

...

Beégtem.

Elmagyaráztam nekik, h a kettő egy és ugyanaz, de éreztem, h a kezdeti bizalom már visszahozhatatlanul elszállt, és vki mást is meg fognak kérdezni, h jó irányban haladnak-e és h hol vannak jelenleg. Persze csak diszkréten, h észre ne vegyem, mert ugye nem akarnának megbántani, hiszen

„a németek azok úriemberek”

(nagymamám)

 

Mindenesetre nagyon nem tetszik ez az átnevezgetés, és vki lebeszélhetné már a Tarlóst erről. Persze gondolom, h nem csak ő tehet róla, és őt egyébként is jó arcnak tartom. Konkrétan azon kevés jobboldali politikusok közé tartozik, akik iránt rám nem jellemző módon érzek némi tiszteletet, és akikre hajlandó lennék  szavazni (Tarlóssal együtt hárman vannak, de nem árulom el a nevüket, mert ha jön értem a fideszes fekete autó, akkor így legalább még van két lehetőségem olyan nevet mondani, ami megmentheti az életemet). Illetve ha arról kellene szavazni, h ki folytassa a pályafutását a továbbiakban zabhegyező munkásként vagy (külön a KDNP-s politikusokra gondolva) szenteltvíz desztillálóként, akkor a 3 db jobboldali politikus, 1 db baloldali politikus és az LMP-sek kivételével a teljes politikus garnitúrát odaküldeném. Ja nem, mégsem. Egyet mindenképp elküldenék anyámhoz gyomlálni a kertbe, mert anyámnak fájós a dereka, és nem igazán megy neki az ilyesmi.

De szóval Tarlósra visszatérve vannak bizonyos politikai aberrációi, viszont amellett, h elismerésre méltó módon reménytelennek látszó küzdelmet vív az egységes fővárosért Budapest kerületi kiskirályaival szemben, rendelkezik azzal a békeidőkre jellemző eleganciával is, amivel ma már csak a James Bond filmekben találkozhat a hazánkfia.

 

Egyébként ha már Budapestről volt szó, akkor elárulom néktek, h én tudom ám, h miért csak tervezik a déli összekötő hidat annyi ideje, és h miért nem nő a hidak száma. Megmondom miért nem sokasodnak a hidak;

Mert védekeznek!

Erre a múltkor jöttem rá, amikor a munkahelyemen kitekintettem az iroda ablakán, és a Lágymányosi a Rákóczi hídon megláttam az védelem eszközét. Nyilván egyből vad fotózásba kezdtem, hiszen ezt le kellett dokumentálnom:

 

Hát ezért nem szaporodnak a hidak Pestországban.

 

 

Pontszám:

 

 

5 (1)

Jelentkezz be a szavazáshoz!

Festőművészet

 

 

Ezt a kis videót a művészet nevében teszem be ide, mert blogomban eddig nem kapott helyet a festőművészet, viszont most mindenképpen esélyt kell adnom a kultúra eme területének is, így hát íme:

 

szólj hozzá: Mellel festő

 

Azt hiszem, ezzel törlesztettem is a festészettel fennálló adósságomat egy időre, és a talán a következő bejegyzésemmel a filmművészet felé fordulok.

 

Pontszám:

 

 

0 (0)

Jelentkezz be a szavazáshoz!

Koncerten kívül

Az alábbi bejegyzést két hete írtam, de akkortájt kapott léket a Freeblog, így előbb a blogomat kellett összetákolnom, és csak azt követően jutott időm feltenni ide. Egész jól kijöttem amúgy a Freeblog megzuhanásából, mert többekkel ellentétben lényegében nem vesztettem el egy bejegyzésemet sem. De szóval a bejegyzés;

Pénteken kicsiny hazánkban koncertezett az Infected Mushroom, ami nem kis esemény. Pláne, h Izrael nem a szomszédban van, bár egyesek szerint a Dohány utcában ezt másképp érezni,  de nekik meg azt tanácsolom, h ezt még gondolják át egyszer, hiszen a Harrach Péter lakásán sem feltétlenül van Vatikán-szag – egyébiránt pedig nem is Izraelből érkezett az együttes, mivel 2004-ben Haifából átköltöztek Los Angelesbe. De azt már végképp nem tudom, h ez most hogy jön ide.

A koncertre elhívott pajtási körünk minket is, így mentünk (2006 óta az egyik kedvenc együttesem az Infected Mushroom, és nem gondoltam volna, h egyszer élőben is láthatom őket). Icirke-picirke Hencsikémmel kerestük a helyet, ahol jegyet lehet venni,  és bár keresgélés közben egy ismeretlen srác könyörgött, h igyunk az üveg borból, amit nem vihet be a koncertre (rendesek voltunk, és segítettünk), jegyet nem sikerült vennünk, mert már elfogyott. Egy sráctól tudtunk volna venni EGY jegyet, de nem szívesen mondtam volna Heninek, h várjon meg kint amíg vége lesz a koncertnek és persze nyilván felajánlottam volna Heninek, h menjen be ő a koncertre, és én majd addig megvárom kint, de úgy döntöttünk, h inkább egyikünk se megy be. Végül azonban ránk mosolygott a szerencse, találtunk a kerítés mellett egy helyet, ahonnan egész jól lehetett mindent látni és hallani, és egy döglött galamb társaságában végignéztük a koncertet (a galamb a kerítés tövében hevert, de nem zavart minket, mert mivel nyugton feküdt nem zavarta a kilátást és csendben is volt – egy őrjöngő döglött galamb már tuti zavart volna a koncert másfél órája során). A kerítéses megoldással némileg olcsóbban is kijöttünk, mivel fejenként 3500 Ft lett volna a jegy, bár a kerítés lehet drága mulatság is (a BTK szerint 3 évig terjedő szabadságvesztéssel is büntethető, minősítő körülmények fennálása esetén akár 8 évig terjedővel is).

 

A blog témájából adódóan nyilván egy Infected Mushroom számot teszek be a clip végére, viszont az a probléma, h a tőlük való kedvenc számaimnak nincs clipjük, sőt, az Infectednek egyáltalán alig van clipe, a Becoming Insane clipjét pedig már egy három évvel ezelőtti bejegyzésembe beraktam, meg hát választék híján egyébként is mindenhol ez a clipjuk látható. Az Arthillery-hez van egy „clip”, de azt majd a 300 című filmet kegyetlenmód lemosó vérkritikám végére fogom betenni.

Végül úgy döntöttem, h a 2001-ben kiadott BP Empire albumon szereplő Dancing with Kadhafi-t teszem be ide, aminek bár nincs clipje, de egy hihetetlen szám, amit nehéz elhelyezni az Infected Mushroom munkásságában is, mivel teljes mértékben kilóg a sorból, és mindenképp érdemes meghallgatni:

 

Na jól van, rendben, nem kell tovább győzködnötök, meg vagyok győzve; beteszek még egy Infected Mushroom számot. A Bust a Move volt az első Infected Mushroom  track, amit annak idején hallottam, még a 2000-ben kiadott Classical Mushroom című albumon szerepelt, ami a címe által is sugallt módon a klasszikus zenére hajazott. Az egyik helyen némi bartókos beütést is érzek, és itt most nem Bartók Lajos amatőr utcai ökölvívó jobb horgára gondoltam, hanem a Bartók Rádióra.

Pontszám:

 

 

0 (0)

Jelentkezz be a szavazáshoz!

Pánik a bányában

Az alábbi írás kiragadott része egy soha el nem készült művemnek, ami egy 2009-es lengyelországi kirándulásomról szól(t volna). A művem minden szava igaz, ha esetleg úgy tűnne néha, h nem, akkor az tévedés. Egy haverom már olvasta még 2009-ben, és akkor azt mondta, h ez egy elégé szürreális írás, de sztem csak arról van szó, h az ő élete túlságosan reális. Korábban már egy részletet betettem egy korábbi, 2009. novemberi blogbejegyzésembe, amit itt lehet megtekinteni.

 

Az alábbi részletben arról írok, h mi történt egy hatalmas sóbányában, ahová egy turistacsoporttal együtt érkeztünk, és ahol egy Boratra hasonlító idegenvezető vezetett minket idegeneket. Az előzmények közül kiemelném, h a sóbányába valójában azért mentünk el, mert egy általunk korábban megismert varázsló sót kért a sóbányából, h cserébe a miénk lehessen a Szent Bal, h mindkét keze meglegyen első királyunknak.

 

"…Az egész turista csoport Boratra, az idegenvezetőre figyelt, ő pedig, nyilvánvalóan magas egójából kifolyólag szintén magára.

Tehát ránk senki.

Ezzel nagyszerű lehetőségünk nyílt arra, hogy megtömjük a szütyőnket sóval. Elkezdtük kapargálni a falat, és a lepergő sószemeket a varázsló útmutatását követve beleszórtuk a szütyőbe. Eközben odaért mellénk egy kínai turista, aki látván tevékenységünket, a kínaiakra alapból jellemző lekoppintási ösztönnek engedelmeskedve minket utánozva szintén elkezdte a sót fejteni. De ahogy az Addidas póló sem pont olyan, mint az Adidas, úgy az ő bányászati tevékenysége sem volt teljesen olyan, mint a mienk. Merthogy ő egy 20 centi pengehosszúságú, kínai svájci bicskával kezdte furkálni a falat negyed méterrel az átlagos kínai fejmagasság felett, azaz kb másfél méter magasságban, és só szóródott a szemébe. Erre összevissza elkezdett kapadozni mindenfelé, és kínaiul habratyolt valamit.

- Még a végén leszúr valakit, vagy beomlik miatta a bánya – mondtam magamban a vakon hadonászó kis embert látva.

Nem kellett volna.

Egy közeli magyar turista elcsípvén szófoszlányaimat, riadtan felkiáltott:

-„Leszúr?!?”

Egy másik pedig:

-„Beomlik?!?”

Ezt aztán a mellettük álló egyéb magyar turisták is meghallották, egy szolgálatkész, tolmács hajlamú magyar pedig angolul is benyögte a kulcsszavakat. Hamarosan egyre távolabbi emberek egyre ijedtebb hangon ismételték a fülükkel elcsípett szavakat, amik nekik köszönhetően még tovább terjedtek.

Ekkor már tudtam, hogy jobb lett volna kussba’ maradnom.

De már késő volt.

Hamarosan kitört a pánik , és a csoport sikítozva kezdett el rohangálni az alagútrendszerben. A folyosó végi elágazásban sikítozó csoportunk összefutott egy csupa ferdeszeműből álló turista csoporttal, majd ezt követően az is sikítozva rohant tovább. Mivel teljesen közrefogott minket a csoportunkba tartozó többi turista, eleinte úgy éreztük magunkat, mintha a dicső yardunk által feltalált sün formációban rekedtünk volna, és kénytelenek voltunk a pánikoló csoportba zárva, azzal együtt rohangálni ide-oda. De aztán nagy nehezen sikerült kiválnunk a csoportunk alkotta rikoltozó pánikmasszából, és a mágus térképe alapján találtunk egy liftet, amin a felszínre emelkedtünk. Odafent a biztonságiak izgatott arccal kiáltoztak egymásnak, intézkedtek, kötelekkel szaladtak, meg minden. Nagyon reméltem, hogy mindezt nem miattunk teszik. Ártatlan arccal odafordultam egy bámészkodóhoz, aki szerencsére értett angolul, és felvázolta a helyzetet, ami a következő volt: Ismeretlen okból pánik tört ki egy vegyes nemzetiségű turistacsoport tagjai közt, akik elkezdtek sikítozva rohangálni az alagútrendszerben, majd belefutottak egy japán turistacsoportba, átragasztva arra is a tömegpánikot, aztán e két csoport újabb csoportokkal találkozott össze, és jelenleg az alagútrendszer tele van ész nélkül szaladgáló, sikítozó turistacsoportokkal.

 

Katasztrófát okoztam.

 

Bűnbánóan, lesütött szemekkel álldogáltam Ákosék előtt, de még így is éreztem lesújtó tekintetüket homlokomon.

Robi orosz tudását előszedve megkérdezte az egyik katasztrófaelhárítóst, hogy tud-e segíteni nekik valamiben, de az azt mondta, hogy megoldják a dolgot, nem kell izgulni. Minden évben előfordul egy-egy ilyen tömeghisztéria, amiket minden esetben a bezártság és a hideg, párás levegő okozhat. Ilyenkor az elsődleges szempont az igen értékes, sóból faragott szobrok megóvása, márpedig kárt tehetnek bennük, sőt akár fel is dönthetik azokat az ész nélkül rohangáló turisták, így ilyenkor általában elgázosítják őket. Most is ezt fogják tenni. A direkt erre a célra épített, a bányához közeli Zyklon-B tárolóból most pumpálják át a gázt a befúvórendszerbe, és hamarosan kezdődhet is a művelet. A Zyklon-B sajnos a lenti sókészletek egy részét fogyaszthatatlanná teszi, ezért valamennyit drágulni fog a só, mint mindig ilyenkor. Mondta a pasi, hogy fel is hívta az előbb a nejét, hogy most szaladjon le gyorsan a boltba sóért, mert pár hónapig megint drágább lesz.

Az intő szavak hatására vettünk mi is sót, amíg nem késő, mert bár a szütyőnkben is volt vmennyi, de azt a varázslónak vittük."

Mindent összevetve elég gáz volt az egész (konkrétan Zyklon-B), de legalább volt miről beszélgetnünk az esti sörözgetés során, amikor az alábbi kép készült (igen, a kezemben az egy literes söröskorsó, a lengyel civilizáció legnagyobb vívmánya):

 

Gondolom mostanra már elfelejtettétek, h mit olvastatok az elején, és ha kíváncsiak lennétek a lengyel kirándulás legelejére, akkor fogalmatok sem lenne, h mit tegyetek, ezért ismét megmutatom nektek az odamutató linket: odamutató link

Na még egy képet beteszek ide azok közül, amiket Lengyelországban fotóztam. A képen látható táblát útban hazafelé fotóztam, és gondolom egy "négereknek behajtani tilos" tábla lehet:

 

Mostanra viszont már biztosan elfelejtettétek, h mit olvastatok a bejegyzés elején, ezért... áhh, mindegy...

Pontszám:

 

 

0 (0)

Jelentkezz be a szavazáshoz!

Aki keres, talál